Diplomáciai körök I.
Az utazás során megismerheted a világot.
Ha okosan utazol, megismerheted önmagad.
Somerset Maugham
Hajnali négy órakor ülök a pekingi repülőtér utasvárójában. A hatalmas, rideg, huzatos terem gyakorlatilag üres, csupán néhány helyi alkalmazott nevetgél vécétisztítás közben.
Mit keresek itt?
Diplomata vagyok és ez a munkám része. Várakozni.
Ez is szolgálat, néha mámoros, néha fárasztó. Úgy kezdtem el, még a nyolcvanas években, mint aki felszáll egy luxusvonatra, most pedig, hogy befejezem, úgy érzem, mintha egy zsúfolt, elhanyagolt helyiérdekű vasúti kocsiból szállnék le. Nyilván a luxusvonat is ámítás volt, nem tudtuk pontosan, ki vezeti és hová is megyünk, és nem is nagyon számított és lehet, hogy akkor sem volt más, csak egy kopott, rozoga szerelvény. A Külügyminisztériumra úgy tekintettem, mint minden tudások otthonára. És a Külügyminisztérium is úgy tekintett saját magára, mint minden tudások otthonára. Persze, ez sem volt igaz. Dolgoztam Delhiben, Londonban, Pekingben és Helsinkiben. Ez már az utolsó kicsomagolás. Nem lettem sem politikai kedvenc, sem nagykövet, sem államtitkár. De legalább mindig azt csináltam, amihez értettem.
