Igazi karácsonyok azért mégiscsak Angliában vannak. Már november

elején hat oldalas levelet kaptunk lányaink iskolájának igazgatójától.

Stratégia: a gyerekek a szülőkkel együtt vegyenek részt az

előkészületekben. Ez igen. Anglikán gimnázium, mégiscsak tudják,

hogyan kell csinálni az ilyesmit, már első osztályban megtanulták a

gombfelvarrást és a főzés alapelemeit, miközben mi Magyarországon

ebben a korban még aluminíum-hamutartó csippentésével kötöttük le

magunkat politechnika órán. A jótékonykodás is része az ünnepnek, a

lányok egy mozgássérült iskola zenei estjén lépnek majd fel London

peremkerületében.

-Nem is tudok énekelni – mondja szomorkásan Kati.

-Csak kórusban kell – inti le Orsi. – Ott mindenki tud énekelni.

A vékony, szikár igazgató, Mr. Parsons szülői értekezletet tart,

amin a gyerekek most nem vesznek részt. Mert amúgy ebben az

iskolában a szülői értekezleteken a szülők, a tanárok és a gyerekek együtt

vannak, mindenki elmondhatja, mire gondol, elvégre ez így tisztességes.

Emlékszem, gyerekkoromban rettegés töltött el minden szülői értekezlet

napján és a rettegések mindig beigazolódtak. Anyám mindig úgy jött

haza, hogy végigsírta az utat, otthon pedig leborult a konyhaasztalra és

zokogni kezdett, pusztán azért, mert azt hallotta, hogy nem vagyok elég

szorgalmas, na és, kérdeztem, mire anyám felemelte a fejét és szipogva,

szomorúan nézett rám. De hát ez Anglia, már az iskolában megtanulják a

gyerekek a demokráciát.

A karácsony, szavalja Mr. Parsons, az év fénypontja. Jól kell

sikerülnie, és ennek érdekében semmilyen munka nem lehet sok. A régi

nőnapok jutnak eszembe, amikor szegfűvel leptük meg a hivatalban a

nőket, akik erre persze már számítottak, ostoba verseket szavaltunk

nekik, azután Hubertust ittunk.

Most mindnyájan nagyon lelkesek vagyunk, Mr. Parsons

mindenkitől ötleteket kér. Sok a külföldi diák, egy etióp anyuka javasolja,

legyen háncsszoknyás tánc, az igazgató jegyzetel és egyetért, tehát ebből

nem lesz semmi. Ellenben karácsonyig különleges tanrend, versírás a

Télapóhoz, adventi naptárfestés, gyurmából jászolkészítés, tornaórán

karácsonyi Télapó-kupa.

A lányok otthon esténként táncpróbákat tartanak és hármasban

gyakorolják a dalokat Ionával, skót barátnőjükkel. Ave Maria és O, Holy

Night. Karácsonyi Kérdőiv: ki mit tud a nagy ünnepről? Legjobb

Karácsonyom, esszéverseny, Miért szeretem a karácsonyt?

versmondóverseny. A lányok hajnalig görnyednek az íróasztal fölött.

Igen, az év fénypontja. Újabb levél Mr. Parsonstól, kérik a szülőket,

járuljanak hozzá a kerti kolbászsütéshez. Az előkészületek már felfokozott

hangulatban, az igazgató maga mutat meg mindent az érdeklődőknek

szervezett helyszínlátogatáson, a színpadon már áll a karácsonyfa,

próbálnak a zenészek, az udvaron helyén a sátor és a sütőállvány, két fiú

sikálja rácsokat, őrült hangerővel szól a Jingle Bells, remélem, mondja

Mr. Parsons, hogy minden rendben lesz, a tanárok buzgón bólogatnak,

csak ne idegeskedjen, igazgató úr, átadom családi ajándékunkat, egy

üveg pálinkát, másnap postán megkapjuk a programot, délután

szeretettel várnak bennünket a mozgássegítő központban, segítőkész

támogatásunk jeléül egy tízfontos csekket azért vigyünk magunkkal, mi

sem természetesebb, gondolom. A lányok is remekelnek When Jesus was

born, a kórusban, nagy siker, ölelkezés és könnyek, nem fér kétség

ezeknek a gyerekeknek az őszinte szeretetéhez, Katit alig akarják

elengedni, hajtunk vissza az iskolába, a szülők már izgatottan tolonganak

az előadóteremben, hiába, az év fénypontja, a kertben már sütik a

kolbászt, a jó brit hagyomány szerint kívül szenes, belül jeges. A műsor a

szokásos, versek, jelenetek, dalok, Christmas time, kórusok. Az igazgató

magára vállalja az összekötőszöveg elmondását, izgalma mindent

felülmúl, hebeg, dadog, elpirul, a nyakkendőjét igazgatja, az órájára

pillant, a közönség azonban türelmes és jól szórakozik. Egyedül az etióp

anyuka csalódott, amiért elmarad a háncsszoknya-tánc és egy német

apuka dohog az elmaradt Tannenbaum miatt, de mindezt elmossa az

éltető tapsvihar, we wish you a merry Christmas.

Kitódulunk a udvarra, én fázósan húzom össze magamon a zakót,

elvégre nagykabátot télen viselni ebben az országban majdnem

modortalanság. Tavaszig csöpög az orruk, de azt mondják: ó, hát nincs is

hideg. Banális témákat találunk a szülőtársakkal, fantasztikus a

karácsony, de már mindenki várja december 26-át, ami a briteknél a

Boxing Day, fontossága leginkább abban rejlik, hogy a boltok kinyitnak,

kezdődik a kiárusítás, feltölthetik a kiapadt italkészleteket, valamint

újraindul a futballélet, át lehet ülni az étkezőasztaltól a kiseggelt

televíziós fotelekbe. Legyűrök néhány szörnyű kolbászt lisztízű zsemlével,

hogy ne okozzak csalódást a szervezőknek. A tornatanár már szervezi a

takarítást. Ki más? Az ünnepség végén nekem külön is jár egy meghitt

ölelés Mr. Parsonstól a pálinkáért.

Arca kipirult, a szeme csillog: örömmel látom: kezd hatni.