A Magyar Államvasutak kirúgta egy vezető jegykezelőjét, aki betartotta a szolgálati szabályzatot: csak abban az esetben indította volna el a vonatot, ha egy másik jegykezelő a szerelvény másik végét tartja szemmel. Alapvető dolog,  vannak olyan állomások, amelyek kanyarban épületek, ezért egy személy számára óhatatlanul láthatatlan, hogy pontosan mi is történik a vonat túlsó végén. Ezért is fogalmazták meg a szolgálati szabályzatot eképpen, ám Magyarország éppenséggel nem arról híres, hogy akár a munkáltató, akár a munkavállaló ragaszkodik a leírtakhoz. Magam is beszéltem már kalauzzal egy balatoni vonalon, aki elmondta, hogy ő az ilyen megállókban az állomásfőnök segítségét kéri.  Ám ez sem szabályos, mert egy esetleges balesetnél az állomásfőnök jogilag nem felelős a történtekért.

A MÁV úgy gondolta, hogy jó hírén olyan súlyos csorba esett, hogy a jegykezelőt el kell távolítani a vállalattól.  Ráadásul a szakszervezet is langyosan nyilatkozik, nyilvánvalóan nem szeretnének szembekerülni a vezetéssel és ők is féltik a vasút jó hírnevét.

De ha már a jó hírnévnél tartunk: azért meg kellene nézni, hogy mi folyik a Keleti pályaudvar nemzetközi pénztáránál, meg kellene nézni, hogy az alkalmazottak milyen nyelvtudással rendelkeznek, tudnak-e eligazítást adni külföldi turistáknak, meg kellene nézni, hogy egy olyan frekventált állomáson, mint Balatonfüred, milyen táblákat helyeznek el „tájékoztatás” címén.  Azt is meg kellene nézni, hogy egy több órás utazás ideje alatt miért nem lehet egy üveg vizet vagy egy szendvicset vásárolni. Arról meg aztán nem is beszélve, hogy – eltekintve a legújabb vonatoktól – az utasok semmiféle információhoz nem jutnak hozzá arról, hogy éppen hol járnak és mikor érkeznek meg a célállomáshoz.

De van ennél súlyosabb gond is. Néhány hónapja már írnak és beszélnek a Déli pályaudvar bezárásáról és a forgalom átirányításáról az arra még jelenleg teljesen alkalmatlan Kelenföldre. Rengetegen hozzászóltak már a vitához, statisztikákat gyártanak kormányhivatalokban, csak éppen a legilletékesebb érintett, a Magyar Államvasutak vezetése nem foglalt állást ebben a dologban. Ha valami sérti egy vállalt jó hírnevét, az éppen az ilyesféle visszahúzódó magatartás, amiből számomra egyértelmű, hogy valamiféle alkut kötöttek a kormánnyal: legyen úgy, ahogyan nekik tetszik.

A MÁV jó hírnevét tehát nem az eltávolított jegykezelő veszélyezteti, hanem a MÁV maga.