A nagybácsikám volt. Magas beosztású pártember, megszállott hazudozó. Állandóan válófélben volt Manci nénitől. Manci néni gyakran jött fel hozzánk, a konyhaasztalnál ültek, igyunk valamit, javasolta ilyenkor anya, nem, tiltakozott Manci néni, az alkohol nem segít, de aztán persze, ittak, mert kiderült, hogy az alkohol segít, Manci néni azt mondta, elege van, de most aztán tényleg, egy ilyen férfivel, aki örökösen nőket szed fel, ráadásul közönséges nőket, nem lehet együtt élni, anya természetesen igazat adott Manci néninek, nem lehet és nem is szabad, azután pedig alaposan bekonyakoztak. Manci néni azonban mindent elkövetett, hogy megmentse a házasságát, elment Europejszki szeretőihez, elment Kádár titkárságára, mindenhol a végsőkig megalázta magát. Europejszki aztán rendre ráunt a szeretőire, és visszaköltözött Manci nénihez, aki akkor azt mondta anyának, hogy Vilmos csodálatos férfi, akit nem lehet megunni, anya egyetértett vele, azután alaposan bekonyakoztak. Europejszki valóban csodálatos ember volt, tele volt filozófiai tételekekkel, amelyeket szeretett megosztani a környezetével.
-Soha ne lepődj meg azon, amit a nők kérdeznek – tanácsolta nekem egyszer. – Mert a nők mindig olyasmit kérdeznek, ami a férfiakat meglepi.
Bólogatott, és megveregette a vállamat.
Még Leningrádba is elutaztak, mert Manci néni szerette volna látni az Auróra cirkálót. Krejszer Avrora. Szeretett volna ott állni a Néva partján, ahol megváltozott a történelem. Szerette a pártot és hitt is benne.
-Lenin nagy ember volt – mondta könnybelábadt szemmel a Téli Palota előtt.
-Lenin egész nap a macskáit símogatta – felelte erre Europejszki bácsi fázósan. November volt. Talán éppen november hetedike. – Szeretett mindent, ami szőrös. Igazi nőcsábász volt. Még Krupszkáját is megcsalta Inyesza Armanddal.
Ezzel befejezték a beszélgetést, Manci néni azzal fenyegetőzött, hogy elválik.
Egy délelőtt éppen a tihanyi családi villában nyaraltak, amikor táviratot hozott a postás. Europejszki úgy tett, mintha nem is akarná átvenni, hiszen, mondta, szabadságon van, de hát a fontos elvtársak sohasem lehetnek szabadságon, hiszen különben összeomlana a szocializmus, így aztán kényszeredetten, de átvette a sürgönyt, amiben az állt, hogy Biszku elvtárs kéreti, azonnal jöjjön fel Budapestre. Hát ez van, tárta szét a karját Europejszki ál-naivan, amihez nagyon értett, ál-naivan beszélni és ál-naivan forgatni a szemeit, máskülönben azonban nem lehetett volna vezető pártmunkás. Gyorsan lezuhanyozott, megborotválkozott, autóba ült és indult is Budapestre. Manci néninek ezt megelőzően már voltak hasonló élményei Europejszki bácsi kalandos eltűnéseiről, ám azt nemigen merte volna feltételezni, hogy férje az általa nagyra becsült Biszku elvtárs nevét belekeverné holmi olcsó szerelmi történetbe, el is határozta, hogy nem gyanakszik, inkább élvezi a nyári napsütést és a Balaton semmihez sem hasonlítható illatát, de minél inkább meg akarta magát győzni arról, hogy nem érdemes gyanakodnia, annál erősebb lett benne a gyanakvás, így délután már vonatra ült, este pedig már Budapesten volt. A Délinél taxiba ült, és nem sokkal később becsengetett aját lakásának ajtaján, a Kútvölgyi úton. Nem is volt meglepődve, amikor Europejszki nyitott ajtót fürdőköpenyben, kócosan.
-Mit csinálsz te itt? – kérdezte a férfi mérgesen. Ez jellemző volt rá, ha bajban volt, támadott.
-És te, te mit keresel itt? – kérdezte vissza Manci néni.
-Mondtam, Biszku hivatott.
-Talán beengednél a saját lakásomba – és Manci néni már nyomult is befelé. A nappaliban pezsgőspoharak sorakoztak. – És feltételezem, hogy nem vagy egyedül.
-Nem vagyok egyedül – mondta Europejszki szemrebbenés nélkül. Tudta, hogy ez nem jó válasz, de jobb nem jutott eszébe. – De nem arról van szó, amire te gondolsz.
-Honnan tudod, hogy én mire gondolok?
-Te arra gondolsz, hogy nővel vagyok.
-Igen – felelte eltökélten Manci néni. – Arra gondolok, hogy nővel vagy.
Europejszki nagyot sóhajtott. Csupa félreértés az élet.
-Nem arról van szó, hogy nővel vagyok, hanem arról, hogy Irénke van itt a Pártközpontból, neki diktálok. Egy fontos politikai anyagot készítünk elő, ezért Irénkével hazajöttünk, hogy nyugodtan dolgozhassunk.
-És hol van Irénke? – nézett körül Mancika.
-Irénke a fürdőszobában van, mert kimelegedett.
Manci néni erre bólintott, hogy érti.
-Szóval mégiscsak nővel vagy.
-Nem szeretem, ha gyanakszol – mondta Europejszki. – A gyanakvás megrontja a kapcsolatunkat.
Amikor Mancika később elmesélte ezt anyának, még hozzátette.
-Csak azt tudnám, mit esznek rajta a nők?
Europejszkitől is megkérdezte egyszer. Europejszki keresztrejtvényt fejtett és cigarettázott, Mancika a púderesdobozának tükrében nézegette magát.
-Mondd, Vilmos, mit esznek rajtad a nők?
-Mindent - felelte rá jellemző tömörséggel a nagybácsikám. – Mindent.
