-Tanácsos urat a megbeszélés szerint holnap várjuk ebédre – mondta a telefonban Lord Afterburner titkára, a magyar származású Selymes doktor.
-Igen, köszönöm, hogy emlékeztet, egy órára ott leszek – feleltem.
-Tudja a tanácsos úr, hogy őlordságánál milyen különleges szabályok szerint történik majd az étkezés? – kérdezte a titkár az előkelősködő angolokra jellemző negédes kiejtéssel.
-Persze – mondtam, valójában azonban fogalmam sem volt arról, hogy mire gondolhat és nem is érdekelt különösebben. Több lordnál ebédeltem már londoni kiküldetésem során, mindegyiknél voltak különleges szabályok, egy-egy esetben ezekről előre írásban is küldtek tájékoztatót. De hát tapasztalt fickónak tartottam magam, akit nagy meglepetések nem érhetnek.
Ezúttal azonban tévedtem.
Másnap délben a lord komornyikja udvarias gesztusokkal kísért be az előszobába.
-Kérem a kabátját, uram – mondta.
Átadtam neki.
-A zakóját is kérem, uram.
Átadtam neki.
-A nadrágját, a cipőjét és az alsóneműjét is kérem.
-Alsóneműt? – kérdeztem.
-Igen, uram – felelte a komornyik, miközben szeme sem rebbent. – Lord és Lady Afterburner ugyanis nudista és minden vendégét is hasonlóképpen fogadja.
Megértéssel bólogattam. Levetkőztem, és minden ruhadarabomat átadtam a komornyiknak.
-És Ön? – kérdeztem szégyenérzettel vegyes kíváncsisággal. – Talán Ön is mezítelenül szolgál majd fel?
-Mi sem természetesebb – felelte szemrebbenés nélkül. – Másképpen mi érdekes lenne ebben a munkában?
