Brüsszelről mostanában sokat beszélünk, persze, jelképes értelemben. Kormányzati politikusok egyre többet emlegetik: „Brüsszel nem hallja meg az emberek szavát”. „Brüsszelnek üzenjük…” És ilyesmik. Brüsszel fogalom lett. A rossz fellegvára. Ahol mindent elrontanak. Ezért üzenünk Brüsszelnek. Hogy megértse.

De hogy mi is értsük, hogy kinek üzenünk, nekünk is ismernünk kell az Európai Unió intézményrendszerét. Ha ismerjük, akkor látjuk, hogy minden, vagy majdnem minden a tagállamok vezetői és képviselői tudtával és akaratával egyezően történik. Persze, van informális nyomás, a németek például nem üzengetnek, hanem ott vannak és keményen mondják a magukét, fontos döntések előtt óvatosan egyeztetnek a franciákkal.  Nyilván  mindent jobban tudnak és azt szeretnék, ha ezt más is tudná.

De hogyan is működik? A tagállamok és az EU vezetői az Európai Tanács keretében határozzák meg az átfogó uniós prioritásokat.

Az Európai Tanács határozza meg az az EU tevékenységének általános politikai irányvonalát – de nincs hatásköre jogszabályok elfogadására. A Tanács tagjai – az Európai Bizottság elnöke, valamint az uniós tagországok állam- és kormányfői – az elnök irányítása mellett félévente legalább kétszer üléseznek, minden alkalommal néhány napig. Üléseiket állandó elnök vezeti. Meghatározza az EU politikai prioritásait és tevékenységének általános irányvonalát, de jogalkotással nem foglalkozik. Megvitatja azokat az összetett, illetve kényes kérdéseket, melyeket nem lehet megoldani a kormányközi együttműködés alacsonyabb szintjein. Az Unió stratégiai érdekeinek és védelmi feladatainak figyelembevételével kialakítja az EU közös kül- és biztonságpolitikáját. Jelöltet állít és nevez ki egyes magas szintű uniós tisztségek betöltésére, pl. az Európai Központi Bank és a Bizottság esetében. Az elnöki posztot jelenleg  a lengyel Donald Tusk tölti be.

Létezik még az Európai Unió polgárai által közvetlenül megválasztott és őket képviselő Európai Parlament.

Az Európai Unió Tanácsa  az egyes tagállamok kormányait képviseli. A Tanács elnökségét felváltva tölti be egy-egy tagállam.

És van az ugyancsak sokat emlegetett Európai Bizottság. Az Európai Bizottság az EU egészének érdekeit képviseli. Új jogszabályokat javasol az Európai Parlamentnek és az Európai Unió Tanácsának, és gondoskodik arról, hogy a tagállamok megfelelően alkalmazzák az uniós jogszabályokat. A „Bizottság” kifejezés utalhat a  tagállamok által jelölt 28, különböző szak-ügyeket felügyelő biztosra (mi Navracsics személyében vagyunk jelen), tágabb értelemben pedig az egész intézményre is.

Ez utóbbi három intézmény a jogalkotási  eljárás keretében fogadja el az Unió-szerte alkalmazandó szakpolitikákat és jogszabályokat. A  végrehajtásért a Bizottság és a tagállamok közöen felelnek. A jogszabályok megfelelő alkalmazásának és végrehajtásának biztosítása a Bizottság feladata. 

De ha van egy ilyen kifinomult rendszer, akkor mégis, mi a baj? Régen úgy fogalmaztunk, hogy a jövő nagy kérdése az integráció szélesítése vagy mélyítése. Lazábban vagy szigorúbban? Amikor Londonban dolgoztam, a kilencvenes évek közepén, a brit szakemberek már akkor nagyokat sóhajtoztak, ha az Unió döntéshozatala került szóba. Hát igen, csökkenteni kellene a bürokráciát. Amikor pedig néhány évvel később, Pekingben volt szerencsém meghallgatni Barroso, az Európai Bizottság akkori elnökének beszédét, ő is ezt mondta: csökkenteni kell a bürokráciát. De hát ez nem nagyon sikerült. Brüsszelben sok a nagyon jól fizető állás, egy-egy döntésnél sok tagállam szempontját kell érvényesíteni, ezért lassú és nehézkes a folyamat. Aztán csatlakoztak a Közép- majd Kelet-Európa országai, egyre nehezebb volt olyan szabályozást kialakítani, ami Finnországra és Romániára azonosan érvényes, nem is beszélve a görögökről, aki soha semmilyen szabályt nem tartottak be, de részint geopolitikai okokból, másrészt mert a németek már túl sok pénzt költöttek rájuk, mindig szemet hunytak a csínytevések felett. Lehetne lazább a szabályozás, de hát nagyon nagy pénzekről van szó, ezeket a pénzeket a gazdag nyugati államok adják a szegény közép- és kelet-európai rokonoknak hogy felzárkózzanak, (de azért marad is pénz rendesen, például a francia mezőgazdaság támogatására),  közben pedig látják, hogy ezek az összegeket nem csak felzárkózásra költik, hanem az uralkodó elit tagjai osztozkodnak rajta. Látják, de végülis nem lehet minden fillért és minden beadott tervet ellenőrizni, ezért hát a szigorú szabályozás. Ezért érte utól a vég a Malévet, ezért folyik most a vita Paksról. És hát nyilván abban a bizonyos Brüsszelben is ülnek korrupt tisztviselők, akiknél ügyes lobbizással sok minden elérhető. Finnország az egyik leghűségesebb tagállam, de egy finn diplomata maga mondta nekem egyszer: nem az a fontos, hogy a szabályokat betartsák, hanem az, hogy tegyenek úgy, mintha betartanák.

De akkor most kinek is üzengetünk pontosan?