Moszkva: barát vagy ellenség?
Még 1988-ban Delhiben diplomataként volt szerencsém meghallgatni a neves amerikai politológus és elnöki tanácsadó, Zbigniew Brzezinski előadását, amiben 2000-re jósolta a szovjet birodalom bukását - amiért azért Ronald Reagan elnök nem is keveset tett. De hiszen ezt ma már jól tudjuk. Brzezinski akkor azt mondta: a szovjet rendszer felbomlását követően évtizedekig tartó gazdasági, társadalmi és politikai hullámverésre és kemény harcokra kell számítani, amelyek közül a legkeményebb csata Ukrajnáért folyik majd, mert ez a szovjet birodalom koronagyémántja. És ez pontosan így történt és így is történik. A minszki tárgyalás csak egy epizód Moszkva és a nyugati világ kapcsolatában. Korábban egyszerű volt a képlet: a Szovjetunió volt az első számú közellenség, miközben az amerikai és nyugat-európai politikusok nyitni szerettek volna a Kreml felé, és minden együttműködési lépés nagy sikernek számított. Aztán jött a Nagy Fordulat, és immáron nem tudjuk eldönteni, hogy Oroszországgal barátkozzunk, vagy ellenségünknek tekintsük. Elfogadjuk, ami ott történik, vagy ne foglalkozzunk vele? Csak emlékeztetnék, hogy szinte ugyanezt eljátszottuk már Kínával is: egyfelől barátkozni szerettünk volna, másfelől bíráltuk az emberi jogi gyakorlatukat. Aztán ezek a hangok lassan elhaltak, ma már - különösen pedig 2008 óta - a tiszta kereskedelmi érdekek a fontosak.
