A társas étkezés kihívásai
Igen, az étkezés sokszor kihívás, egyúttal - szerencsére vagy sajnos - kultúránk tükre. Illik, ami ízlik - mondta Dante, ám a mindennapokban ez a bölcsesség nem nagyon segít. Ami biztos: asztalnál illik evőeszközt használni (kivétel a virsli és egyes gyümölcsök), a fasírtot csak villával fogyasszuk. Ha tálból veszünk ki húst, ne a saját villánkkal (még rosszabb: kézzel) tegyük. Étkezés közben természetes, hogy beszélgetünk, ám tele szájjal semmiképpen és még elegánsabb, ha közben az evőeszközt is a tányérra helyezzük. A kést a szájhoz venni illetlenség. A szalvétát mindig evés után, de ivás előtt kell használni és semmiképpen sem illendő az ingnyakba tűrni, mert így azt a látszatot keltjük, hogy leesszük magunkat. Ami persze, megtörténhet, de ebből sem kell nagy ügyet csinálni és nem is kell szabadkozni. Soha ne szagoljuk meg az ételt és ne hajoljunk mélyen a tányér fölé. Koccintáskor nézzünk szembe partnerünkkel, a szemkontaktus kötelező. Nem kell koccintanunk az asztal túlsó oldalán ülővel, elég, ha megemeljük a poharunkat. Ne fújjuk meg a levest, várjuk meg, amíg kihűl. Az asztal mellett ülve figyeljünk arra, hogy mások is kényelmesen üljenek, és nem szégyen segíteni a házigazdának sem. Virágot illik vinni a háziasszonynak, de ital sok országban nem természetes.
Vendéglőben hasonló szabályok érvényesek. Ha vendégeket hívunk nyilvános helyre, illik előbb érkezni. A férfiak felállva üdvözlik a vendégeket, nőknél ez nem szükséges. Étkezés előtt felesleges a puszilkozás, de családtagoknál ez úgyis természetes. Férfiak segítsenek a nőknek a kabát le- és felvételekor. Ha kimegyünk a mosdóba, annyit mondjunk, hogy egy pillanat, felesleges közölni, hogy pisilnünk kell és nem is szerencsés vicceket gyártani a témáról. A pincért soha ne hívjuk sziszegéssel vagy csettintéssel, inkább diszkréten intsünk neki. Ha gondunk van a számlával vagy a kiszolgálással, ezt diszkréten tegyük szóvá. Az étlapról előbb a nő válasszon, de a férfi rendeljen. A pincérekkel felesleges hosszas, bizalmas beszélgetésbe bonyolódni, ám érdemes kérni a véleményüket, ha bizonytalanok vagyunk a választásban. Távozáskor a férfi öltözik először és segít partnernőjének a kabát felvételénél. Ha ismerőssel találkozunk, nem kell felállnunk, elég érzékeltetnünk, hogy észrevettük. Ha mégis beszélgetni szeretnénk vele, kínáljuk hellyel, ám partnernőnket magára hagyni illetlenség.
Egyszer megkérdeztem az angol külügyminisztérium protokollfőnökét, hogy mit kell tenni, ha az ember teljesen tanácstalan étkezési ügyekben.
-Akkor csak a szerencse segít - felelte ő. - De az sem mindig.

A következő részben: közösségi magatartás, öltözködés, munkahely