Aznap az Állatkertbe kellett menni és én nem szerettem az Állatkertet. Csak mentünk a szüleimmel a ketrecek között, fulladoztunk a madárházban, vártuk, hogy kidugja a fejét a medve a barlangból, de nem dugta ki, hiába vártunk.  Unatkoztam. Ne csoszogj, szólt rám anyám, pedig tudta, hogy akkor csoszogok, amikor unatkozom. És ne túrd az orrod.
-Most más lesz - mondta anyám, amikor aznap felébredtem. - Felveheted az új rövidnadrágodat és megetetheted Bambit, a kis őzikét.
-Nem szeretném megetetni - feleltem.
-De Bambi azt szeretné, ha te etetnéd meg.
Gyenge hazugság volt, de ha  anyám elhatározott valamit, nem volt mit tenni. Felvettem az új rövidnadrágomat, elmentünk az Állatkertbe,  megetettem Bambit. Utána egyedül elmentem pisilni, végtére is nagyfiúnak számítottam magam. A kis épület előtt két állatgondozó cigarettázott. Ők is rövidnadrágot viseltek, pedig felnőttek voltak és szőrös volt a lábuk. Na mi van, öcsi? Tőlük hallottam, hogy az őzikét nem is Bambinak hívták, nem is akarta, hogy én etessem meg, csak fizettek a szüleim, hogy lefényképezhessenek. És milyen ügyetlen volt, ahogy tartotta azt a cumisüveget!
Azért nagy csalódás volt ez nekem.  Még csak öt éves voltam.