Ez az angol királyi család repülőgépe. A feljáró lépcső kicsit keskeny, de hát az angol királyi család tagjairól közismert, hogy edzettek és kedvelik a kihívásokat. Londoni diplomataként abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Göncz Árpád akkori köztársasági elnök kíséretének tagjaként magam is utazhattam ezen a gépen Glagow-ba. A fontos emberek a gép első részében berendezett szalonban, a kevésbé fontos emberek a hátsó utastérben, közönséges repülőüléseken. Reggelit is felszolgáltak a légierő egyenruhájába öltözött fiatalemberek, sonkás és sajtos szendvicset, hozzá pedig kávét a királyi család címerével díszített csészében. A szendvicsek szárazak voltak, a sajt leginkább egy radírgumira emlékeztetett, a kávé pedig langyos és keserű.
-Ízlett a reggeli, uram? - kérdezte az egyenruhás fiatalember, bizonyos Blackwist őrmester, amikor elvitte a királyi család címerével díszített tálcát.
-Nem ízlett - feleltem. - A sajt radírgumira emlékeztetett, a kávé langyos volt és keserű.
-Őszintén sajnálom, uram - mondta az őrmester és a tekintetéből kiolvastam, hogy csakugyan őszintén sajnálja. - Mindent a légierő szabálykönyve szerint készítünk. A királynő is ezeket fogyasztja, amikor velünk repül.
Nem sokkal később megkezdtük az ereszkedést Glasgow repülőterére. Kiszálláskor Blackwist is ott állt a keskeny lépcső alján, tisztelgett a távozó utasoknak.
-Remélem, uram, azért legközelebb is velünk repül - mondta majdnem mosolyogva.
Biztosítottam, hogy úgy lesz.