A kínaiaknak soha nem volt szükségük idegen nyelv tudására, valahogy mindig boldogultak nélküle, külföldön is. Amikor először jártam Amerikában, ottani ismerőseim mesélték, hogy a kínai közösség számos tagja nem is próbálkozik meg az angol nyelv elsajátításával, kínai újságot olvasnak, helyi kínai televízióadót néznek. Pekingben a fiatalok már érzékelik, hiába beszéli másfél milliárd ember a kínai nyelvet, a nemzetközi elszigeteltséget csak úgy lehet feloldani, ha egyre többen tanulnak angolul, ám ez még mindig nem általános. A nagyvárosokban elterjedtek az angol utcanevek, feliratok, a közlekedéssel tehát nincs gond. Ott van azonban a gondolkodásbeli különbség, a már korábban is említett civilizációs szakadék. Amint máshol írom, a kínai úgynevezett betűnyelv, és ennek komoly mentális hatásai is vannak. A struktúra távol áll az európai nyelvekétől. Az egyszótagos nyelvek osztályába tartozik, azaz nagyrészt egytagú változatlan, tehát nem hajlított, vagy ragozott hanem végződés nélküli szavakból áll. Minden szótagot négyféleképpen lehet hangsúlyozni egyenletesen magas, emelkedő, emelkedő-majd-eső, és eső szerint változik a jelentéssel. Ebből adódik, hogy az európai fül a kínai nyelvet éneklő nyelvnek hallja. Némely szótagnak 50-60 jelentése is lehet. A tárgyakat ábrázolásukkal jelölik, ilyen például a hegy, a ház, fa, nap, hold jele. Mindenki, aki csak a képek jelentését ismeri, úgyszólván a saját nyelvét olvashatja és értelmezheti azokat anélkül, hogy ismerné a nyelvet. A nyelvek szerkezeti különbségei miatt a kínai szövegek fordítása nagyon nehéz.     

Kedvenc vendéglőnk, a Home Away tulajdonosának felajánlottam, hogy ingyen megírom az angol étlapjukat, amit nagy örömmel fogadott is, és miután egy neves szálloda közelében működött, ezt követően forgalma is fellendült. 

A Capital Paradise munkatársai is igyekeztek: annak a buszjáratnak a vezetői, akik óránként szállították a többségében külföldi utasokat a belvárosba, nyelvtanfolyamra jártak és a végállomásokon gyűrött füzetekből szorgalmasan magolták a szavakat. Különösen kedvelték a Sorry  kifejezést, amit akkor is használtak, ha a busz elindult, vagy megállt, minden nap- és évszakban aGood Morning, boss köszöntést, valamint rejtélyes okokból a Happy Christmas-t ami a „kellemes hétvége” helyett, valamint hétfőn reggel hangzott el.  Egyszer Mari adott nekik egy magyar képes magazint, amiben gyűröttre nézegették a képeket és  attól kezdve Madame Friderikusznak szólították. Végülis jó volt ez így.