Hát igen. Vagy tizenöt éve találkoztunk, akkor, szinte tréfásan megkért, hogy ha majd haldoklik, írjam meg az életrajzát. Összeülünk, ő mesél, én meg írok. Ilyen egyszerű. Azután most, június végén hívott Léna, hogy  Somló úgy gondolja, most aktuális lenne. Beszéltem is Tamással, a hangja halk volt, szinte halovány. Kezdjünk hozzá, mondta. Persze, feleltem, kezdjünk, keresek kiadót, meg végiggondolom, hogy hogyan is csináljuk. Egy életrajzot egyszer lehet megírni, nem lehet elrontani. Gondolkodtam is a dolgon, felvázoltam magamban, kerestem kiadókat, nemigen lelkesedtek az ötletért, majd ha készen lesz, mondták, meglátjuk. Aztán elszántam magam, felmegyek Tihanyból, írtam is ma reggel Lénának, hogy akkor a jövő héten beszélünk a dologról és szeretném, ha ő is ott lenne, végülis régóta ismerjük egymást. Hát ennyi.