Előmozdítás
Még londoni kiküldetésem alatt a magyar kormány úgy döntött, hogy eladja az Erkel Színházat egy angol művészeti ügynökségnek. A tárgyalásokra Budapestről egy államtitkár érkezett – nevezzük Szabó Gézának -, akivel kettesben mentünk el a világhírű R&G vállalkozáshoz, ahol a vezérigazgató helyettese és számos tanácsadó fogadott bennünket. Komoly arccal ültünk a hosszú asztalnál. Tárgyaltunk.
-Nos, a magyar kormány úgy döntött, hogy szeretné eladni az Erkel Színházat. Az Önök vállalatát nagyra becsüljük, ezért kezdeményeztük a megbeszélést.
-Ennek örülünk – nézett munkatársaira James Stoneman, a vezérigazgató-helyettes. – Hozott esetleg valami ismertető anyagot a színházról?
-Szerettem volna hozni, de sajnos nem készült el időre.
-Nem baj – bizakodott az angol -, talán átadhatna néhány tervrajzot vagy fényképet, hogy lássuk, miről is beszélünk.
-Tervrajzot sajnos, nem tudtam hozni – Szabó köhentett egyet, hogy időt nyerjen -, mert Julika, a dokumentációs éppen szülési szabadságon van, a fényképekre pedig, bevallom, nem gondoltam. A színházat amúgy teljesen fel kell újítani, tehát a fényképek amúgysem mondanának túlságosan sokat.
-Persze – bólintott Stoneman. – Hány nézőt fogad be a színház?
-Hányat? – az államtitkár rám nézett. – Ezret? Ezerötszázat?
-Szerintem kétezernél is többet – szóltam közbe.
-Mekkora a színpad? – érdeklődött Stoneman egyik tanácsadója.
-Hát nagy és mély – bólogatott Szabó.
-Mikor kaphatnánk meg a pontos műszaki adatokat? – kérdezte az asztal végén ülő szemüveges férfi.
-Hát rövidesen…majd Odze úr kapcsolatban marad Önökkel.
Ezzel véget is ért a tárgyalás, az angolok az ajtóban kezet fogtak velünk és udvariasan mosolyogtak.
Szótlanul mentünk le a lépcsőn.
-Azt hiszem, jó benyomást keltettünk – mondta az államtitkár elégedetten, amikor beszálltunk az autóba. – Majd igyekezz előmozdítani az ügyeket, én pedig küldöm a tervrajzokat.
-Rendben – feleltem, de közben úgy éreztem, elsüllyedek a szégyentől.
A tervrajzokat soha nem küldték ki, Stoneman titkárnője még egyszer-egyszer telefonált, hogy van-e fejlemény az ügyben, aztán rájöttek, hogy nincs fejlemény.
Stonemane-nel viszont egyszer találkoztam a Tate Gallery egyik bemutatóján.
-Sajnálom, hogy ilyen felkészületlenek voltunk – mondtam neki.
-Semmi baj – felelte a férfi -, de ha Szabó államtitkárral találkozik, mondja meg neki, hogy ezt az érvet, hogy Julika szülési szabadságon van, ne nagyon hozza elő tárgyalásokon. Nem igazán hatásos.
Erre koccintottunk.
