Akadémiai sajtófőnök koromban, még 1990-ben tudós kollégáimmal néhány napot együtt töltöttünk Morvai Ferenccel kazángyárossal és társaival Ulan-Udéban, a Burját SZSZK fővárosában, ahol rábukkantak az állítólagos Petőfi-csontvázra. Ulan-Ude amúgy nyolc órányi repülés Moszkvától, a hagyományosan kényelmetlen Aeroflot Iljusinján. Ulan-Ude nem igazi metropolis, egyetlen látványossága a világ legnagyobb Lenin-fej kőszobor. Igen, kissé csakugyan elméretezték. Mínusz negyven fok volt, az olyasmi érzés volt, mintha az ember éles borotvákkal menne szembe a járdán.
Vászontetős, virsligumis GAZ-zal furikáztak bennünket a síkos utcákon, időnként összekoccantunk trolibuszokkal és teherautókkal, ilyenkor leesett egy-egy lámpa meg kilincs, a sofőrünk azonban csak nevetett, nyicsevo, a szocializmus amúgy is összeomlóban van.
Egy este összeakadtam Morvaival a Lenin szálló folyosóján. Lehetett már éjfél, mi vodkáztunk, ők a saját pálinkájukat fogyasztották. Morvai nem kedvelt bennünket, az Akadémiát a szocializmus utolsó védelmi bástyájának tekintette és amúgyis kisgazda képviselői tervei voltak, miközben a polgári életben kazánbéléseket hamisított. Útközben nem veszekedtünk, időnként lekommunistázott bennünket, ennyi volt az egész. Különösen akkor volt elemében, amikor egydolláros, hamis Rolex órákkal ajándékozta meg a burját pártvezetőket, miközben azt terjesztette az akadémia régészeiről, hogy ávós hóhérok.
Azt gondoltam, csak úgy elmegyünk egymás mellett, de nem, Morvai megállt és mutatóujjával mellbe bökött.
-Leszámolok veled, te bolsevikbérenc - ő mindenkit tegezett, alanyi jogon.
- Miért lennék én bolsevikbérenc? - kissé nevetségesnek tartottam a helyzetet. Két magyar így beszélget egy burját szálloda folyosóján.
Egy este összeakadtam Morvaival a Lenin szálló folyosóján. Lehetett már éjfél, mi vodkáztunk, ők a saját pálinkájukat fogyasztották. Morvai nem kedvelt bennünket, az Akadémiát a szocializmus utolsó védelmi bástyájának tekintette és amúgyis kisgazda képviselői tervei voltak, miközben a polgári életben kazánbéléseket hamisított. Útközben nem veszekedtünk, időnként lekommunistázott bennünket, ennyi volt az egész. Különösen akkor volt elemében, amikor egydolláros, hamis Rolex órákkal ajándékozta meg a burját pártvezetőket, miközben azt terjesztette az akadémia régészeiről, hogy ávós hóhérok.
Azt gondoltam, csak úgy elmegyünk egymás mellett, de nem, Morvai megállt és mutatóujjával mellbe bökött.
-Leszámolok veled, te bolsevikbérenc - ő mindenkit tegezett, alanyi jogon.
- Miért lennék én bolsevikbérenc? - kissé nevetségesnek tartottam a helyzetet. Két magyar így beszélget egy burját szálloda folyosóján.
- És mondd meg az elnök haverodnak, Berend Ivánnak, hogy ha a kisgazdapárt győz a választáson, fel fogom akasztatni, mert ő is bolsevikbérenc.
- Megmondom - feleltem. Ezen, gondoltam, végül is, ne múljék.
Morvai ballagott tovább, én is nyitottam be a szobámba.
- Mind kommunisták vagytok. Feljelentettelek benneteket Gorbacsovnál - szólt még vissza.
Ebben maradtunk.
- Megmondom - feleltem. Ezen, gondoltam, végül is, ne múljék.
Morvai ballagott tovább, én is nyitottam be a szobámba.
- Mind kommunisták vagytok. Feljelentettelek benneteket Gorbacsovnál - szólt még vissza.
Ebben maradtunk.
