Persze, értem. A túlélést ünnepelték, azt ünnepelték, hogy rövid pályafutásuk ellenére ott vannak a magyar politikai pályán. De milyen ez a pálya? Csakugyan van ok az ünneplésre akkor, amikor a kormánypárt és a Jobbik is előttük végzett? Kit győztek le? A saját korábbi szövetségeseiket. Bajnait és a szerencsétlen, romjaiban is szánalomra méltó korábbi anyapártjukat. Akkor mi az igazi öröm? Egy kis szerénység talán jobb lett volna. Az a vád, amivel ezt a mozgalmat illették, miszerint hajlamos az agresszivitásra, úgy fest, reális.