Presser Gábor a nyolcvanas évek közepén a vendégünk volt Delhiben, ahol akkoriban a magyar kulturális intézetben dolgoztam. Egyik nap a ház teraszán üldögéltünk, Gábor a lányaim kis Casio orgonáján játszadozott, látszólag nem is figyelt a dallamokra, amiket az egyszerű hangszeren előcsalogatott.
-Egy zenés játékon dolgozom - mondta.
-Mi a címe? - kérdeztem.
-A padlás - felelte.
-Miről szól?
Gábor abbahagyta a játékot, hátradőlt a karosszékben.
-Tulajdonképpen semmiről. Az életről.
-Jó lesz? - kérdeztem.
-Ha majd az unokáid is látják majd, akkor jó lesz - ennyit mondott.

Megtörtént.