Abban a szerencsében van részem, hogy életem során igazi művészemberekkel is dolgozhattam. Szoktunk beszélni példamutatásról, de nem mindig tudjuk pontosan, hogy mit is jelent. Nekem ilyen példa Kaiser Ottó, akivel közös könyvet jelentettünk meg és aki megtanított arra, hogy mit jelent fotózni. Hogy mi is kell ahhoz, hogy az ember jó képeket csináljon. Sokan gondolják, hogy na, elmegyek, csinálok néhány fényképet, ám ezekből gyakran hiányzik az a mélység, amit csak ennek a hivatásnak a legnagyobb alakjai ismernek. Ő nem sietett, nem kapkodott, de nem is vesztegetett időt, nem beszélt sokat, de mindig elmondta, mire gondol, nem sütött el vicceket, de mindig könnyed volt, soha nem mondott banális igazságokat, de mindig tudta, mi a lényeges. Minden óra, amit vele töltöttem, örömmel töltött el. Kínában magam is igyekeztem sokat fotózni,  aztán, amikor a számítógép képernyőjén visszanéztem a képeimet, mindig arra gondoltam: te jó isten, mit gondolna erről Ottó?
Ezt nevezem példamutatásnak.