Télikabátom története
Kovács László külügyminiszter egy hűvös novemberi napon érkezett Londonba, egy NATO-tanácskozásra. Ahogy ezt egy jól képzett sajtótanácsoshoz illik, interjút szerveztem számára a BBC reggeli, élő adásába, amelyet akkor éppen közeli ismerősöm, Andrew Marr vezetett. Kocsival mentem Kovácsért a szállodába, aki öltönyben, felöltő nélkül jött, hiszen úgy tervezte, egész nap a tárgyalóteremben ül majd. Kedveltük egymást Kováccsal, egész úton régi külügyes történetekkel szórakoztattuk egymást. Számára egy interjú vagy egy nyilatkozat nem okozott gondot, jegyzetek nélkül és nyomdakész mondatokban beszélt. Rövidesen megérkeztünk a konferencia helyszínére, a Lancaster House-ba. Marr is ott volt, mutatta, hogy az interjúra a kertben, egy pódiumon kerül sor, mert akkor a háttér az őszi hangulatában pompázó St. James’s park lenne. Üdvözölték egymást Kováccsal, megkérte a külügyminisztert, menjen vele és előre is elnézést kért, amiért pár percet még várnia kell a kapcsolásig. Én a fűtött kocsiban várakoztam, Kovács is türelmesen állt Marr mellett a pódiumon, aztán lejött hozzám és bekopogott az ablakon.
-Ha nem nagy gond, elkérném a télikabátodat. Úgy érzem, megfagyok.
A méretünk nem volt éppen azonos, de Kovács végülis sikerrel összegombolta magán szürke felöltőmet és rövidesen elkészítették az interjút is, háttérben a St. James’s fáival.
Este Marival néztük a BBC hiradóját, büszkén mutattam neki az interjút, aminek előkészítésén sokat dolgoztam.
-Érdekes – mondta Mari. – Éppen olyan kabátja van, mint neked. Nem tudod, hol vette?
-Nem tudom – feleltem, ahogy ezt egy jól képzett sajtótanácsoshoz illik. – Ilyesmiről nem beszélgettünk.
