Akkoriban még volt az ünnepnek hangulata. És volt koreográfiája. Minden ünnep annyit ér, amennyi a koreográfiája. Ezért életképes karácsony és húsvét, ezért volt életképtelen November 7. Május 1-én a nép felvonult, skandálta az előre megfogalmazott jelszavakat, jókedvűen integetett a tribünön álló politikai vezetőknek, akik jókedvűen visszaintegettek. Utána egy kis beszélgetés, sör, virsli, délután kupadöntő, este "Felvonulók kérték" a Magyar Televízióban. Apám és anyám is vonult, míg nagypapa, a régi szocdem felzászlózta a Bethlen téri lakás erkélyét és onnan üdvözölte az arra haladókat. Malévos koromban egyszer rávettek, hogy tartsak a többiekkel, találkozó reggel nyolckor a Nefelejcs utca 28 előtt, majd aztán szólnak, de le is lehet morzsolódni, fontos a kezdőlétszám. De aztán nem morzsolódtam le. Mellettem ott haladt Vojnercsák, a közismerten reakciós rakodó. Amikor a tribün elé éltünk, felkiáltott.
-Éljen Kádár elvtárs! - Aztán hozzátette. - Havi hatszáz forintból.
Mentünk tovább, Vojnercsák rágyújtott.
-Azért ezt egyszer meg akartam mondani neki - jegyezte meg.