Hölgyek és urak
Röviden: a férfi mindig tekintse hölgynek a partnerét. Utcán nyújtsa a karját, de engedje, hogy a nő karoljon bele. Lehetőleg a jobb oldalunkon kísérjük, de azért ezt kezeljük rugalmasan. Ha csöpög az eresz, inkább a férfi nyakába csepegjen. A férfi nyitja az esernyőt és tartja a partnere feje fölé. Ha a partnere szerint ügyetlenül tartja, akkor sem illik megsértődni. Ha  nyakkendőnk lecsúszik az inggallér alól, fogadjuk el, ha a partnerünk megigazítja, de soha ne jusson eszünkbe nyilvános helyen megigazítani hölgyparterünk esetlegesen gyűrött ruháját. Mozgólépcsőn, forgóajtónál a férfi tapintatosan segítsen, de mindenképpen egy kedves mosoly kíséretében, tegyen úgy, mintha nem is segítene, csak éppen arra járna. Nem arról van szó, hogy kétségbevonjuk a nők egyenjogúságát, ez csupán előzékenység. Nem szégyen. Illik a gépkocsi ajtaját kinyitni és be- és kisegíteni a hölgyet még akkor is, ha nem szorul segítségre. Érintsük meg a kezét. Nyilvános helyen segítsük le a kabátját, majd segítsük fel. Az  étlapot először a hölgy olvassa, de az ételt mi rendeljük. Nem törvényszerű, hogy a férfi fizessen, de az isten szerelmére, ne vitázzanak rajta. Általánosságban: igyekezzünk udvariasak és kedvesek lenni. Miért is? Mert jólesik.