Közösségi magatartás, öltözködés, munkahely
Például a közlekedés. Villamos, autóbusz. Néha az az érzésem, hogy mi, magyarok nem tanultunk meg fel-és leszállni. Nem tanultuk meg, hogy amikor a jármű a megállóba ér és kinyílnak az ajtók, akkor először leszállnak a leszállók, és csak ezt követően szállhatnak fel a felszállók. Illik lesegíteni idősebbeket, vagy kisgyerekkel utazókat. Amikor végre felszálltunk, illik nem megállni az ajtóban, mert más felszállók is követnek bennünket. Illik nem méltóságteljesen felszállni, engedni kell, hogy közösségi érzésünk kiteljesedjék, hiszen - bármilyen zavaró is - mások is utaznak rajtunk kívül. Nem szerencsés, ha ápolatlan hónaljunkat illatoztatjuk kapaszkodás közben. Kerüljünk, hogy mellettünk utazók nyakába hapcizzunk, de ha ez elkerülhetetlen, legalább kérjünk bocsánatot. Ne beszéljünk hangosan, kerüljük a telefonálást, ne szégyelljük időben jelezni leszállási készségünket.Ugyancsak nem tanultuk meg még a tisztességes sorbanállást, ami a kulturált közösségi magatartás egyik alapvető formációja. Londonban a Tower Bridge mellett a legfontosabb látnivaló a britek sorbanállási készsége. Ha két potenciális felszálló várakozik a megállóban, az természetes, hogy sorbanállnak, és szeretnek is sorbanállni, hiszen ezzel kimutatják magas színvonalú közösségi szellemüket. A régi londoni buszok csak korlátozott számú álló utast szállíthattak, és ha a megállóból több felszállót már nem vehettek fel, a kalauz elkiáltotta magát: ramp jam full, és aki ezek után felszállt, az csak magyar vagy lengyel lehet.
Mit vegyek fel? Komoly kérdés. Mit kíván az alkalom? Színházban, jeles kulturális eseményeken illik elegánsnak lenni és azt javaslom, hogy szeressük is az ilyen alkalmakat, amikor elegánsak lehetünk. Finom dolog partnerünkhöz illő színárnyalatokat választani, természetesen a jó ízlés határain belül. Ha vendégségbe vagy társasággal megyünk, nem szégyen egyeztetni a házigazdákkal, hogy mit viseljünk, mert nem szerencsés, ha egyikünk mackófelsőt, a másikunk csokornyakkendőt visel. Férfiak ügyeljenek arra, hogy lábszáruk soha ne villanjon ki a zoknijuk és a nadrág között. Angol lóversenyeken a hölgyek világos ruhát és hozzá színben illő kalapot viseljenek, lehetőleg masnival.Torgyán József kisgazdavezérként egy alkalommal hófehér öltönyben, fehér kalapban és vörös nyakkendőben érkezett Londonba, visszafogott helyi vendéglátói szerint úgy festett, mint egy panamai cirkuszigazgató.Mai szokásoktól eltérően helytelennek tartom sapka viselését fedett helyen (kivétel: vallási előírások és nők esetében a fodrász szabadnapja).
A munkahely az egyik legérzékenyebb, egyszersmind a legbonyolultabb közösség. Magatartási szakértők szerint három T betartása kötelező: távolságtartás, türelem és tapintat. Sokan elfelejtik, hogy a munkahelyeken nem csak az iroda közös, hanem a mellékhelyiség, a hűtőszekrény és a konyha is, amelyekben illik közösen rendet tartani. Nem szerencsés munkatársaink előtt telefonon veszekedni családtagjainkkal, és nem illik mások magánéletéről kérdezősködni sem. Soha ne feledkezzünk el arról, hogy a munkahelyi légkör alakítása kölcsönös érdekünk, egy-egy jó szó, vagy kedves gesztus, humoros fordulat sokszor pillanatok alatt oldja a feszültséget.
Mit tegyünk, ha felismerünk egy híres embert a földalattiban? Nos, én már jártam így. Londonban éppen a Barbican hangversenyterem felé utaztunk, amikor hangszerével a hóna alatt megpillantottam a BBC szimfónikus zenekarának magyar származású hegedűsét, akit természetesen nagy örömmel üdvözöltem.
-És mit vezényel ma a mester? - érdeklődtem.
-Azt nem tudom - felelte ő. - Mi Mozartot játszunk.
