Hallgatom Zacher Gábort, aki a függőségről beszél. Okosan, tájékozottan, nincs benne semmi drámaiság, jól adagolja a pedagógiát, nem akar hős lenni. Csak éppen a kiindulópontja hamis annak, amit mond. „A függőség”. Látszólag most ez a nagy ellenség. Pedig mindnyájan függünk valamitől. És nem csak az autókra, a nemiségre vagy a televízióra kell gondolni (ugyancsak sokat emlegetett kényszerek), nem. Létezik dicséret-függés, szeretet-függés, gyűlölet-függés, sportfüggés, sportnézés-függés, nem-iszom-alkoholt-függés, Mozart-függés, megkérdezem-a-feleségemet-hová-parkoljak-függés, és akkor még nem is beszéltem a gyerek-függésről, ami talán a legerősebb függés a világon és amit magunknak teremtünk.

         Szóval mindnyájan függünk valamitől. Aki pedig nem függ semmitől, az a legborzasztóbb függés.