Igazán nem szívesen írok már arról, hogy a kínaiak mennyi mindent találtak fel (többek között a napszemüveget is), de azért arról mégiscsak meg kell emlékezni, hogy időszámításunk előtt 2000-ben, ami azért meglehetősen régen volt, egy bizonyos Huang Di nevű császár lóvontatta szekeret rendelt a mesterembereitől, aminek a tetejére olyan szobrot szereltetetett, ami mindig Dél felé tekintett (a Dél Kínában kitüntetett égtájnak számít). A mesterek neki is láttak és rövidesen elkészült az alkotás, bármerre fordult is a kocsi, a szobor tekintete mindig a megadott irányba tekintett.
Ezt tekintik ma a differenciálmű alapjának.
Ugyanebben az időben foglalkoztak a kínaiak a háromkerekű kerékpár gondolatával is, az első példányokról korabeli rajzok is fennmaradtak.
Mi Európában ugyanakkor 1898-ra tesszük a tricikli megvalósításának gondolatát, az ilyen járművet a Peugeot gyár készítette el két évvel később.
Kína azonban a magáénak érzi a triciklit, elmondhatatlan mennyiségű ilyen jármű rója az utakat, végtére is környezetbarát (mondjuk, ez ott és most nem szempont), olcsó, és egy-egy darab szemlátomást húsz-harminc évig is kiszolgálja az üzemeltetőjét, miközben szinte semmiféle gondozást nem igényel, parkolási díjat sem kell fizetni érte.
Megkönnyíti az életüket.
