Egy bizonyos James Lee, San Diegóból felszerelkezett fegyverrel meg néhány bádogaknával és úgy döntött, hogy nekimegy a National Geographic nevű, népszerű-tudományos műsorokat szóró társaság Maryland-i székházának, mert úgy vélte, hogy az ott ülő jól fizetett fiúk és lányok keveset tesznek a föld megmentéséért. Miközben egyrészt szívszorító, hogy vannak még olyan hősei ennek a világnak, akik hisznek a kereskedelmi televíziózás jószándékában, másrészt nyilván kell bizonyos - orvosilag is jól körülírható - naivítás ahhoz, hogy valaki ilyen cselekedetekre szánja el magát. Szegény James Lee, mit képzelt? Mondjuk, azt feltételezte, hogy sikerül berontania az elnökhöz, aki belátja, hogy bizony, bizony, keveset teszünk, azután lemond és átadja a helyét egy igazi aktivistának? Vagy mielőtt a támadásra elszánta magát, körül sem nézett, hogy őrzik-e biztonságiak az épületet? Hadonászott, túszokat szedett, lőni akart, de őt lőtték le. Sajnálnám, sajnálnám, de nem tudom igazán sajnálni, hiszen a NatGeo még nem is a legrosszabbak közé tartozó csatorna, ha manipulál is, engem például ügyesen manipulál. Hogy nem tesz eleget a Földért? Hát ez biztos. De vagyunk még néhány száz millióan, akik szintén nem teszünk érte eleget. Így aztán, ha egyszercsak jön velem szemben egy fegyveres, bádogkannás alak, egyetlen szavam sem lehet, ha túszul ejt.