A kommunikáció. Hát igen, mint mindig. A baloldal, nevezetesen az MSZP, majd később az Összefogás meglehetősen szerencsétlenül választott szóvivőket. Mintha szándékosan törekedtek volna arra, hogy jellegtelen, száraz alakokat helyezzenek előtérbe. A hanyatlás Török Zsolttal  és a vidéki primadonna-stílusú Kormos Katával kezdődött, amikoris Mesterházy - szokás szerint - azt ígérte, hogy megújul a kommunikáció, majd a még szürkébb és még halványabb Veres Gáborral és a kedvetlen, megfáradt Budai Bernadettel folytatódott. Csak semmi eredetiség és semmi humor - mintha ez lett volna a kiválasztás alapja. És még belekavarták szegény, jobb sorsra érdemes Kunhalmi Ágnest is. De sehogyan sem találták a helyüket. Felkészültek a feladatra? Tudták, hogy milyen munka vár egy politikai pártra a választások előtt? Nyilván nem. Másképpen aligha adódott volna olyan helyzet, mint amikoris elnöküket, hazaérkezve az Egyesült Államokból, újságírók serege várta és majdnem fellökte a pártház bejárata előtt, miután négyszemközt, valahol, találkozott Simon Gáborral. Hol voltak akkor a szóvivők? Miért nem hívták be a média embereit akkor egy almáspitére vagy pogácsára, vagy egy kávéra a pártház egyik termébe? Miért nem tartottak egy tisztességes sajtókonferenciát? Hol volt akkor a kommunikációs vezető, akinek akkor ezt a forrongó helyzetet kezelnie kellett volna? Kommünikét fogalmazott az irodájában? Csakugyan, hogyan történhetett meg mindez? Gondolt akkor valaki arra, hogy ez hány százalékot jelent majd április 6-án?

Nyilván nem kell mondanom, milyen nagy rajongója vagyok Konrád Györgynek. Ezért most nem is arról írok, milyen fontosak voltak a regényei szellemi épülésemnek. Ám mostani megnyilvánulásai, az összefogást sürgető, majdnem fontoskodó szerepe, majd most, a főpolgármesteri állás ügyében tett nyilatkozatai méltatlanok ehhez az életműhöz. És ha már egyszer nem jött be a választás előtti javaslata, miért nem vonja le a tanulságot, nevezetesen azt, hogy neki ebbe a dologba nem kell beleszólnia, amint tette azt az ATV műsorában. És milyen érdekes, hogy Kálmán Olga most nem húzta el a száját, pedig megtehette volna, hogy visszakérdez. Zavar van a baloldalon, méghozzá nagyon nagy zavar.

Sajnos, csak most tudom leírni, mert a jobb kezem hat hétig gipszben volt.
1. A jól választott szövetséges
Orbán még 2010 előtt kitalálta magának a hűséges alattvaló, jellegtelen szövetségest. Megbízhatóak, egysíkúak, támogatják a Fidesz minden lépését, Semjén igazi éltapsoló. Ilyen az álomszerű koalíciós partner.
2. A rezsicsökkentés
A választási kommunikáció (mert az egész a kommunikációról szól, ne áltassuk magunkat) alapja, hogy egy témát kell a középpontba állítani. Orbán meg is mondta: ez a rezsicsökkentés lesz. És ugyan, ki tudott ennél jobbat? Senki. Azok a baloldali értelmiségiek, akik Simicska milliárdjaival jöttek elő, rosszul építkeztek. A havonta megnyert ezer forint többet jelent, mint egy ismeretlen arcú vállalkozó bankszámlájának adatai.
3. Kényszerszövetség
Magyarországon hagyományosan az MSZP a baloldal vezető ereje. Ennek a rövidítésnek van tartalma. Sem Bajnai, sem Gyurcsány nem tudott tartalmat adni saját képződményeinek. Bajnai intelligens értelmiségi, a politika azonban sehol a világon nem értelmiségi foglalkozás, és ilyen megfáradt arccal, ilyen fátyolos tekintettel nem lehet híveket szerezni. A politika a hatalom megszerzésének tudománya. Gyurcsány még mindig Őszöd rabja. Amióta kitalálta, hogy a kiszivárogtatóknak csak a keresztnevét mondja el, nem komoly politikus. Az MSZP tragédiája, hogy Mesterházy könnyűsúlyú vezető, aki hasonló könnyűsúlyú középvezetőkkel vette körül magát. Az utolsó, a választások előtti év csupa ingadozás volt. Csupa frázis, csupa elfecsérelt hónap. Mesterházy-t sok mindenért lehet vádolni. Komoly országban két ilyen súlyos választási vereség után csakis a távozás következhetne, nem pedig a sértett vádaskodás. Hogy még mindig elnök, az az egész magyar baloldal süllyedésének bizonyítéka. És akkor  még nem is beszéltünk a Simon-ügyről, aminek a kezelését taníthatnák a Kommunikációs Ballépések Tanszékén.
4. Mi az ATV-t nézzük
Ez a valamikor színvonalas csatorna minden hír- és elemző műsorában Orbánt szidalmazta, minden szakértője, különösen a hétfői újságírói tábor mással sem foglalkozott, mint a Fidesz szörnyű baklövéseivel, amik katasztrófába sodorják az országot. Kálmán Olga az utóbbi időben sajnálatos módon félrértelmezte a szerepét. Erről külön lehetne írni. Fogok is.

Mert ez az igazi kérdés: miről beszéltek ők ketten titokban, talán egy külvárosi presszó asztala fölött összehajolva.
Első változat
Te, Gábor, akkor mi ez a pénz? Pártpénz? Ugyan, Attila, dehogy pártpénz. Régi ügyek. Majd megmagyarázom. Na, akkor jó, sóhajtott fel megkönnyebbülten Attila. Már azt hittem. Akkor meg sem kérdezem, hogy ez milyen pénz, hiszen a helyettesem voltál a pártban, naponta találkoztunk és beszéltünk, a bizalmi emberem voltál, de nálunk, a pártban a magánélet szentsége fontos dolog. Majd adjál ki egy közleményt, amiben mindent megmagyarázol. Persze, felelte Gábor. Persze. Amúgy hogy vagytok? Amúgy jól. És ti? Kösz, Gábor, mi is. Hát akkor szia, szia.
Második változat
Hát ezt elkúrtuk. Nem kicsit. Nagyon.

Szeretnék rövid lenni, de nem lesz könnyű. És nem is a Simon-ügyről írok, aminek állítólag nincs vége, pedig vége van. Ha nincs vége, ha újabb szerencsétlen részletek kerülnek elő, akkor az a magyar baloldali összefogási képződménynek csak hátrányára lehet. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a Simon-botrányt az MSZP-ben általános megdöbbenés fogadta. Ugye, Déri Balázs távozásakor megállapították, hogy súlyos belső kommunikációs válsággal álltak szemben. Pedig az az ügy csak zsenge előjátéka annak, ami éppen most történik. Simon tudhatta, hogy időzített bombán ül, hiszen voltak előjelek. A pénz az ő pénze volt? Esetleg a párt bújtatott pénze?  Bárhogyan is van, megengedhetetlen, hogy a párt alelnöke és a párt elnöke ilyen ügyekről ne beszéljenek egymással. A másik lehetőség, hogy Mesterházy nagyon is tudja, hogy mi ez a pénz és milyen célokat szolgál. Ebben az esetben azonban a kommunikációs szakembereknek fel kell készülniük a vészhelyzetre. Mi van, ha kiderül? Márpedig, mint írtam, voltak előjelek. Mesterházy Amerikában van, "nem elérhető", ami nyilván hazugság, hiszen ma bárki bárhol elérhető, ha el akarják érni és ő is elérhető akar lenni. Időhúzás? Tanácstalanság? Mindkettő? Mit tanácsoltak neki a kommunikációs szakértői?
De mondom, nem a Simon-ügyről írok. Arról írok, hogy ebben a kritikus helyzetben az MSZP vezetése beküldi Veres Gábor szóvivőt az ATV oroszlánbarlangjába, Kálmán Olgához, azzal a nyilvánvaló utasítással, hogy "dumáld ki magad, apukám". Veres Gábornak semmiféle szóvivői, újságírói vagy kommunikációs tapasztalata sincs, és ez meg is látszott a beszélgetésen. Komolytalan válaszokat adott komoly kérdésekre, mellébeszélt az ország egyik legnézettebb politikai kérdéseket elemző műsorában. Megjelenése és stílusa méltatlan volt az ország egyik vezető pártjához. Azt gondolta volna az ember, hogy Török Zsoltnál nincs lejjebb...és mégis.

A japán rendőr 

Néhány nap elteltével már meglehetősen magabiztosan mozogtam a Chuo-dóri nevű utcában fekvő szállodám környékén, a Kyo-bashi negyedben, sőt, egy alkalommal már jó helyen szálltam le a földalattiról is, amikor a Ginza központjába igyekeztem. Harmadszor jártam már Japánban, elkzedtem bízni magamban. Aztán egy pillanatnyi figyelmetlenség és megtörtént a baj: rossz mozgólépcsőn hagytam el egy hatalmas aluljárót és már fogalmam sem volt arról, hogy hol vagyok. Néhány percig megpróbáltam tájékozódni, azután beláttam, hogy a helyzetem reménytelen. Egy rendőrt szólítottam meg.

Vezess Kínában, ha tudsz