Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, róla van szó. Nem érdekli a protokoll, keveset törődik a külsőségekkel, szenvedélyes dohányos és néha érezni alkoholt a leheletében.  Másrészt szórakoztató alak, ami azért manapság ritka erény a politikában.  Mindigis támadták kiszámíthatatlan,olykor szélsőséges megnyilvánulásai miatt, még közeli munkatársainak is gyakran képes meglepetéseket okozni. Most éppen legutóbbi döntésével, miszerint Szentpéterváron nagy lelkesen kezet rázott Vlagyimir Putyinnal, amire az orosz elnök már nagyon várt.   Csakugyan különös találkozás volt, hiszen amióta Moszkva elfoglalta a Krímet – ezt Brüsszelben nyílt agressziónak tartották  - az Európai Unió szankciókkal is büntetett érte, és most meg mégis. „Lehet, hogy sokaknak nem tetszik, amit csinálok, szerintem azonban ez a helyes” – mondta és ezzel a dolog eldőlt. Amíg luxemburgi miniszterelnök volt, nem nagyon tűnt fel az önfejűsége és másokat lenéző magatartása, de hát Brüsszelben azonban más mértékkel számolják a dolgokat. Úgy viselkedik, mintha nem is egy komoly szervezet élén állna és könnyedén áthágja a törvényeket, amelyeket neki kellene betartania és betartatnia.

         A görög pénzügyi válság idején támogatta Alexis Ciprasz kormányfőt, miközben a hitelezők teljesen más véleményen voltak. Sokan az ő  nyakába varrják a menekültválság ügyetlen kezelését, amelynek folyamatában sokszor ellentmond korábbi kijelentésének.  A növekedési és stabilitási paktum szigorú előírásai kapcsán is szívesen tesz kivételt országokkal, így a franciákkal, a portugálokkal és a spanyolokkal is.  „A franciáknak miért szabad azt, amit másoknak nem?” – ezt kérdezte tőle egy német újságíró. „Mert ők franciák” – felelte Junckers.

         Hasonló ellentmondásba keveredett az ukrán vízum-ügyben. Jelenleg szigorú eljárás van érvényben ukrán állampolgárok számára, ám felmerült a könnyítés lehetősége is, ezt akarta az ukrán miniszterelnök megbeszélni a brüsszeli vezetőkkel. Amikor azonban a tárgyalási témavázlatot Juncker elé tették, váratlanul azt kérdezte: „Mi ez  sok ostobaság?

         És sokan még a  Brexitet is a nyakába varrták, mondván, hogy össze-vissza döntésével a kilépéspártiak kampányát erősítette és a kampány során fel sem kereste Londont, pedig minden munkatársa ezt javasolta.   Megválasztásakor egyébként még Merkel is úgy vélekedett, hogy „jó, ha van egy  egy gyenge emberünk Brüsszelben, legalább nem lesz sok bajunk vele.” Nos, a helyzet úgy áll, hogy a gyenge alakokkal is lehetnek problémák.