Akkor vásárolták szüleim első autónkat, mégpedig hála apám külföldi kiküldetésének, egy Opel Rekordot. CI 20-43, ez volt rendszáma. Nagy szó volt ez a hatvanas években, nyugati autó, a járókelők megcsodálták, bekukucskáltak az ablakon, megtapogatták, ez igen, mondták elismerően.Opel, sose kop el.
Egy este csengettek, Imre, a rendőrjárőr állt az ajtóban. Barátságos fiatalember volt, magabiztos, de szerény is. Mindenki kedvelte a környéken.
-Odze elvtárs itthon van? - kérdezte. - Csak azért, mert nem látom az autóját.
-Akkor minden rendben - mondta Imre és előírásszerűen tisztelgett is. - Tetszik tudni, első a közbiztonság.
És akkor még így is volt.
