Egy magyar fiatalember kiadja magát ál-munkavédelmi és ál-tűzvédelmi felügyelőnek, mert látja, hogy a munkahelyek nagyrészén nem tartják be a biztonsági, munkavédelmi és tűzvédelmi előírásokat, ellenben szívesen lefizetik az ellenőröket, hogy ne jelentse a hiányosságokat. A fiatalembernek menni kezd az üzlet, vállalkozást is alapít, hogy a hamis bevételeket legalizálja. Később úgy érzi, tulajdonképpen sokkal messzebbre is mehet: felkínálja ál-munkavédelmi és ál-biztonsági, ál-tűzvédelmi ellenőrzésekkel foglalkozó ál-vállalkozását igazi munkahelyek igazi vezetőinek, akik szívesen veszik próbálkozását, készek a munkájáért nagy összegeket kifizetni, amelyekből nyilván nekik is visszatérül valamennyi. Az ál-munkákról tökéletes ál-számlák készülnek. Az ál-munkavédelmi, ál-tűzvédelmi vállalkozó olymértékben beépül a munkahelyekre, hogy igazi vezetői állást kínálnak neki, így rövidesen ő irányítja az ál-biztonsági, ál-munkavédelmi és ál-tűzvédelmi munkákat. Aztán egyszercsak kiderül, hogy a fiatalembert már hosszú ideje a körözi a rendőrség, de ez valahogy nem tűnt fel senkinek. Kedves személyisége, udvarias stílusa miatt munkatársai, főnökei kedvelték, szívesen dolgoztak vele.

Erről eszembe jut a tragikus sorsú, fiatalon elhunyt Lermontov , aki 1841-ben, mindössze huszonhét évesen párbajban hunyt el. Kevés műve közül legnagyobb hatású a Korunk hőse, melyben a XIX. Század közepén élő  orosz fiatalság egyik tipikus képviselőjét ábrázolja Grigorij Alekszandrovics Pecsorin képében. Pecsorin legnagyobb baja az, hogy nem tud mit kezdeni az életével. Nincsenek kötöttségei, nincsenek anyagi korlátai, bármit megtehet - és meg is tesz. Bámulatos fizikai és szellemi képességekkel rendelkezik, barangol Oroszországban,  semmi sem érdekli, gátlástalanul kihasznál másokat.

Más kor. Más hősök.